A “játszható könyv”

Ahogy egyre gyűltek a tapasztalatok és a tudásanyag a táblás játékokkal kapcsolatban, egyre inkább nőtt az igényem egy saját gyűjtemény kialakítására. Távol-keleti útjaim során ugyan sikerült egy-egy gyöngyszemet beszerezni, de ezek a vásárlások csak a véletlennek voltak köszönhetők. Sem a pénztárcám, sem az időm nem engedi, hogy kifejezetten gyűjtőként keressek fel helyeket valódi műkincsek után kutatva. Más módszerhez kellett folyamodnom, a “csináld magad” módszeréhez. Nem bántam meg, remek szórakozásnak bizonyult.

Először egy kedves barátom esküvője volt az apropó. Különleges ajándékot szerettem volna átadni neki és párjának, és így született egy szép nagy doboz tucatnyi játéktáblával és sok-sok csecsebecsével, mint bábukkal. A szabályok kis füzetben mellékelve. Sokat dolgoztam rajta, és a család többi tagja is kivette a részét, amint kavicsokat gyűjtött, agyagot formázott, kagylót vagy pénzérmét lakkozott, esetleg épp egy faesztergályost bízott meg munkával. Szép lett, büszke vagyok rá.

Ez a doboz először is egy másolatot szült: muszáj volt a mi háztartásunkba is egy kollekció, hasonló kivitelben. Az átdolgozás során már tudtam, hogy ezúttal túl messzire mentem. A játéktáblák hosszú heteket igénybe vevő kialakítása, a szabályok pontosítása miatt végzett kutatások és az élmény, ami a partikon ért, amikor ezeket a táblákat használtuk, mind azt sugallta, ebben az egészben több van, mint ami csak a környezetemre tartozik.

Bemutattam az ajánlatomat, és az Alexandra kiadó vevő volt az ötletre. Könyv készülhetett mindabból, amit évek alatt összegyűjtöttem, elolvastam, leleveleztem, kijegyzeteltem, és ráadásul életemben először, teljesen elengedett kézzel, magam készíthettem az illusztrációkat. Nagy kihívás volt, nehéz, de mégis örömteli munka, és azt hiszem, elégedett vagyok a végeredménnyel. Nem azért, mert tudom, ilyennek kell lennie egy táblás játékokkal foglalkozó könyvnek, hanem azért, mert ez az, amit én tudok és gondolok ezekről kulturális hagyományokról, és úgy mutatom be mindet, ahogyan én gondolok rájuk.

Természetesen, mint a legtöbb műnek, ennek is vannak előképei. Talán a korosztályomban néhányan azonnal rá is mutatnak az Ötven táblás játék c. könyvre, amely a nyolcvanas évek elején jelent meg nálunk a lengyel Zdzislaw Nowak tollából. Nowak, aki leginkább meseíróként volt ismert és a domináns szocialista ideológia korszakában élt, számunkra hasznos, kifejezetten szórakoztató, de közel sem hibátlan könyvet alkotott. Alapvetően dicsérendő munkája számomra ötletadó volt, de egyben messzire kerülendő is. Nekem fontosak voltak a tények és adatok,  az ezek mögött kirajzolódó történelmi valóság. Ugyanis én ezeket legalább annyira izgalmasnak ítélem, mint az ellenőrizetlen legendákat, színes tündérmeséket. Valamint érdekelt a látvány is,  amely nem csak a játék hangulatát erősíti, hanem egyben árulkodik a hagyományokról, amelyek kialakították a játék ismert formáját és szabályait.

A téma nagy szaktudósaira ámulattal nézek fel, és bár irigylem a nagy tudást és a rengeteg időt, amelyet ezzel a témával töltöttek, mégsem akartam, hogy a művem hasonlítson az övékéire. Én, Nowakhoz hasonlóan, “játszható könyvet” szerettem volna. Olyat, ami egy album, egy ismeretterjesztő kiadvány és egy játékdoboz is egyben. Az Alexandra kiadó mindenben partnerem volt. Segítségükkel kialakítottuk az ideálisnak tűnő formátumot, és sikerült megtalálniuk talán a világ egyetlen nyomdáját Kínában, amely hajlandó és képes is volt megvalósítani az elképzeléseinket. A végeredménnyel elégedettek lehetünk. Az utolsó előtti pillanatig másféle bábumellékletekben gondolkodtunk, eszembe sem jutott, hogy végül a kartonkorongok tekintetében is valamelyest ismét követni fogom Nowak megoldásait, de be kellett látnom, hogy így a legpraktikusabb, valamint csakis így tartható a kiadvány a megfizethető árkategóriában. És ez most fontos volt számomra is: ezúttal már nem a gazdag, sznob gyűjtőknek szántam a művemet…

Bízom benne, hogy elérem a célomat: megismertetni a témára fogékony olvasókat a táblajátékok kultúrtörténetének fontos epizódjaival, visszacsempészve a társas játékot a családok életébe egy olyan korban, amikor ez a legnehezebb, és egyben amikor erre a legnagyobb szükség is mutatkozik.

Kérem, mondják el a véleményüket, tapasztalataikat, észrevételeiket. Beszélgessünk, de ne csak az Agon könyvről: legyen téma minden, amire ez az album apropóul szolgál! Várom, várjuk a leveleiket és hozzászólásaikat.

Szólj hozzá