TABLUT

Minden az Agon című kalandjátékkal kezdődött. Az olykor nem is oly könnyed fejtörőkkel teli, szórakoztató számítógépes játékkal, amit játszhatunk egyedül is, de akár a családdal, barátokkal együtt is. A második, lappföldi epizód záró fejtörőjeként a Tablut táblajátékban kellett győzedelmeskedni. Jutalmul bármikor újrajátszhattunk virtuális ellenfelünkkel – sajnos csak számítógép elött ülve. Ekkor gondoltam először arra, hogy talán el lehetne készíteni ezt a táblás játékot fizikai formájában is. Így már bármikor játszhatunk baráti, családi körben is.

Azt mondják, minden kezdet nehéz. Ez így igaz, még a játékkészítésre is, de ahogy formálódik és egyre inkább kezd hasonlítani arra, amit alkotni szeretnénk, annál nagyobb a lelkesedés és az elszántság. Az első pillanatban tudtam, milyennek kell lennie, és azt is, csakis a játék eredetéből megismert anyagokból készíthetem.

Ma már nem nehéz találni beszerzési helyeket, hisz akár otthonunkból, az internet lehetőségeit kihasználva felkutathatjuk vagy akár meg is rendelhetjük amire szükségünk lehet.

No, de ne legyünk ennyire kényelmesek!

Listával a kezemben felkerestem néhány kreatív boltot és kikészített bőrt árusító üzletet, majd a megszerzett kincsekkel nekiláttam az alkotásnak. Első lépésként vázlatot készítettem és a műveletek sorrendjét is rögzítettem. Összegyűjtöttem a szükséges szerszámokat. Minden készen állt, belevágtam:

Felhasznált anyagok:

- kikészített bőr – lehetőleg okkersárga, vagy világosbarna
- hímző fonal – szürke, piros, kék, világosbarna
- zsineg
- cérna
- fa rúd (seprűnyél)

Eszközök:

- tű
- cipész ár (vagy egy vastagabb zsákvarró tű)
- kalapács
- fúrógép
- fűrész
- csiszolóvászon

Munkamenet:

A bőrre felrajzoltam a játék rácsvonalait, a szélén körbefutó díszítést. Az árral a leendő öltések helyeit átlyukasztottam. – Sajnos ennek szükségességére csak néhány öltés után jöttem rá, hisz a bőrt nehéz volt a vékony tűvel puszta kézzel, de még gyűszűvel is átszúrni.

A zsineget a vonalakra cérnával ráöltögettem, majd a felrögzített zsinegre a szürke hímzőfonalat egyszerűen ráhurkoltam. A jelölt mezőket piros hímzőfonállal átszőttem. Itt nem öltöttem a bőrbe, hanem kihasználtam a zsineg rögzítésekor a cérnával készített hurkokat, mintegy keretet a szövővásznon. Világosbarna fonállal kivarrtam a díszítést. A tábla elkészült.

A bábuk már kicsit nagyobb fejtörést okoztak, lévén eredetileg állítólag csontból készültek. A proszektúrára mégsem rohanhattam egy kis lábszárcsonttért! Így maradt a fa, mit lehetséges alapanyag. Sajnos ilyen méretű és formájú fa korongokat sem sikerült beszereznem, hát vettem egy seprűnyelet, fűrésszel feldaraboltam, majd középen, egyenként kifúrtam mindegyiket. A fonállal való körbetekergetés igazán gyerekjáték volt ezek után.

A megmaradt bőrből készítettem kis zsákocskát is hozzá, de ez persze nem szükséges. Tárolható kis dobozkában is.

Legelőször a lányomnak mutattam meg, rögtön játszottunk is néhány partit és azóta is gyakran előkerül. Baráti összejöveteleken is népszerű ez a remek stratégiai, taktikai játék.

(Illusztrációk a Képcsarnokban)

Taskó Ágnes (2011.12.)

Szólj hozzá